(Mór, 1954. augusztus 8. – Székesfehérvár, 2002. október 12.) irodalomtörténész, magyar nyelv és irodalom és történelem szakos tanár, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársa, osztályvezetője.
Alapfokú tanulmányait Móron végezte, majd 1975-ben diplomázott a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. Ezután tanárként vállalt állást a móri Radnóti Miklós Általános Iskolában, ahol 1982-ig dolgozott. 1982–84 között a székesfehérvári 323. sz. Építőipari Szakmunkásképző Intézet tanára volt. 1984-től a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum népművelője, gyermekeknek, katonáknak tartott ismeretterjesztő képzéseket, ünnepségeket szervezett, kiállításokat rendezett. Elvégezte az ELTE kiegészítő magyar és történelem szakos egyetemi szintű képzését (1985–87), majd a rendszerváltás után az ELTE posztgraduális fotográfiatörténeti szakát. Később irodalom- és fotográfiatörténészi beosztásba került, haláláig az újkortörténeti gyűjtemény munkatársaként a múlt tárgyi emlékeit is gyűjtötte, kezelte.

Elsősorban a Fejér megyei irodalmi kultuszok kutatójaként alkotott, többek között Gárdonyi Géza, Vörösmarty Mihály, Kodolányi János életművét kutatta. Foglalkozott a székesfehérvári színjátszás történetével, a múzeumban kiállításokat rendezett, országszerte tartott ismeretterjesztő előadásokat. Számos rangos konferencián tartott előadást. Közben székesfehérvári iskolákban is oktatott, vizsgáztatott, a városban folyó idegenvezetői képzésnek vezető oktatója volt. Több ízben elnyerte a székesfehérvári önkormányzat Lánczos Kornél – Szekfű Gyula ösztöndíját. Hosszú kutatómunkával feltérképezte és összegyűjtötte Székesfehérvár és Fejér megye fotográfusait, műtermeit, és jelentős fotótörténeti dokumentumtárat állított össze.